A kuriózumok kabinetjének árnyékában
A jól megvilágított felső polcon kis fekete kerámiaszobrok és bekeretezett litográfiák váltják egymást. Mindkét sorozat olyan kiállítási tárgyakra utal, amelyeket Hugo Canoilas Fraknó Várának kincstárában fedezett fel magának. Az egyik csoportba üledékes kőzetek, egzotikus kagylók és strucctojások, míg a másikba fából készült bőrborítású egyedi tokok tartoznak, amelyeket a műtárgyak tárolására készítettek egykoron. A kincstárban egy egész szekrénynyit őriznek ezekből a régi összecsukható vagy fiókos tárolókból.
A MADÁRHÁZ csodakamrájába készült installációjában Hugo Canoilas művészi módon alakította át a két tárgycsoportot. Az üledékes kövek, kagylók és tojások rajzait, illetve magukat a tárgyakat litográfiával, azaz egy mészkőlap segítségével készült nyomtatási eljártással váltotta ki. A gyártásban az apetloni Chavanne Pechmann litográfiai stúdióval dolgozott együtt.
A tokok üreges formáit fekete kerámiákká alakította, ezeket nagyrészt Portugália északi részén készíttette helyi kézművesekkel. A fekete bisalhães-i porcelánok (louça preta de Bisalhães) ezüstös csillogásukat egy lezárt földgödörben zajló speciális égetési eljárásnak (redukciós égetésnek) köszönhetik. Az eljárást már a 16. században is ismerték.
Az alkotások közös témája az alkímia ősi művészete, az egyik anyagból a másikba való átalakulás. Például egy dinoszaurusz vagy madár tojásának sárkánnyá alakulása. Mindehhez tökéletesen passzol, hogy a solnhofeni kőfejtők nemcsak a litográfiához biztosítják a legfinomabb mészkövet, hanem világszínvonalú fosszilis lelőhelynek is számítanak. Az ősmadárként aposztrofált tollas dinoszaurusz, az Archaeopteryx összes eddig ismert példányát például itt találták.
