A szabadság vonzásában, az Éj királynője
Az egyes kövek valódi története azonban általában sokkal régebbre datálható. A kővek a szétvágás és a polírozás fázisában tárulkoznak ki igazán: feltárulnak színeik, a keletkezésükre utaló rétegek és textúrák. Lukas Janitsch minden egyes, a Pietra dura, illetve az Opus sectile - kőmozaik technikák alkalmazásával készült kortárs kőmetszete egy hatalmas időív autopoétikus leképzése.
A szálloda előcsarnokának közepén álló óriási kalitka túl nagynak tűnik egy madár számára. A kalitka rácsai közötti óriási réseken bőven kifér egy madár, és a kalitka ajtaja is nyitva áll.
A ketrecben látható, antik szabóbábuból, nagy fémgyűrűkből, és világító fénycsőből álló alkotás valójában egy énekesmadárféle. Thomas Baumann képművész az Éj királynője nevet adta installációjának, Mozart A varázsfuvola című operájára utalva – egy olyan szereplőre, akinek hangterjedelme és koloratúrája még egy csalogányét is meghaladja.
Az Éj királynőjének hangbéli nagyszerűsége azonban csak felületes külsőség, a figura belülről fortyog a dühtől. Az operából nem igazán derül ki, hogy miből fakad ez a nagyfokú elkeseredés. Úgy tűnik, nagyrészt saját maga építette fel lelki börtönét. Ezt reprezentálandó a szobor teste is egyfajta kalitka, az alkotás alcíme pedig: A szabadság vonzásában.
Karl Friedrich Schinkel építész és díszlettervező már az 1815-ben A varázsfuvolához megjelentetett brossúrájában kalitkára emlékeztető kupolaként ábrázolta az Éj királynője felett megjelenő csillagos eget. Központi perspektivikus csillagkupolája nagy ketrecre hasonlít, amelynek közepén a királynő úgy lebeg félholdján, mint énekesmadár a fa ágán.
Thomas Baumann két másik szobra a Hotel Galántha átriumában található. Nagy fémgyűrűi és világítópálcái gyöngycsillárokat alkotnak a térben
