Csodamadár
Ellentétben azzal a széles körben elterjedt feltételezéssel, hogy a modernizmus gondolkodásmódja és formakánonja szigorúan és logikusan fejlődött a mai funkcionalizmus irányába, a 20. század elején számos építész, művész és tervező (nők és férfiak egyaránt) alkotott , akiknek stílusa a modern irányába fejlődött, de egészen másképp, mint a letisztultságon és geometrián alapuló "használati stílus". Az ő stílusukat akár a "a másik modernitás"-nak, azaz énünk egy másik lehetséges formájának is nevezhetjük. Többek között Friedrich Kiesler, Josef Frank, Felice Rix-Ueno vagy Dagobert Peche alkotásait sorolhatjuk ide, s napjainkban újra érdemes felfedezni a bennük rejlő lehetőségeket.
Különösen Dagobert Peche munkásságát tartják fatasztikusnak és kortársnak. Rövid alkotói pályafutása alatt díszítőelemek egész tűzijátékát alkotta meg. A természetből és a népművészetből kölcsönzött buja mintákkal dolgozott, és a "funkcionalitás legyőzésére" szólított fel. Ékszereket, bútorokat, kiállítási eszközöket, valamint színes szövet- és tapétamintákat tervezett. Magától értetődik, hogy Csodamadár elnevezésű tapétaterve kiemelt helyre került a MADÁRHÁZ kabinetjében – mélykék rezonanciateret alkotva lép párbeszédbe Katrin Plavčak nem kevésbé fantasztikus rajzaival.
