Madártávlatból
Amikor Joseph Haydn, az Esterházy hercegek egykori udvari zeneszerzője és karmestere 1809-ben Bécsben meghalt, legnépszerűbb tanítványát is hátrahagyta: egy kongói szürkepapagájt. Haydn az 1790-es években Londonban tett rendkívül sikeres látogatásai egyikéről hozta magával a madarat, amelyet aztán bécsi házában egy kis bádogkalitkában tartott.
. A papagáj nyelvi tehetségnek bizonyult és Haydn számos szerzeményét képes volt elfütyülni – ezzel olyan hírnévre tett szert, hogy a zeneszerző hagyatékának árverésén mesés összeget, 1415 guldent adtak érte – többet, mint amennyit egykor Haydn az egész házért fizetett.
Edith Payer képzőművészt az az érdekesség motiválta Madártávlatból című ötrészes sorozatának megalkotására, hogy Haydn mellett sok más operaszerzőnek, többek között Mozartnak, Wagnernek, Verdinek és Rossininek is volt a szerzeményeiket utánozni tudó papagája. A sorozat szövetre nyomtatott képkollázsokból áll, amelyeken a művész a neves zeneszerzők portréinak madárfejet kölcsönzött. A portrék hátterei többnyire a zeneszerzők valamely operájának színpadképére utalnak. A Verdi-papagáj mintha az Aida egyik jelenetében, a Wagner A bolygó hollandi hajója előtt, Mozart pedig Schinkelnek A varázsfuvolához készített csillagkupolája előtt állna. Az alkotások tudományosnak ható címeiben (például Anodorhynchus hyacinthinus Verdis vagy Sturnus vulgaris Amadeii) is összeolvad ember és madár.
