Ulbert Ádám
Chinoiserie / Nature reimagined
A kanyargós utakkal, hangulatos vízfelületekkel, lélegzetelállító fákkal tűzdelt és meghatározott helyekre komponált épületekkel díszített parkokat szokásjogon csak angolkert ként emlegetjük.
Ugyanakkor kultúrtörténeti szempontból helyesebb lenne kínai-angolkertnek nevezni őket, mert a 18. század közepétől az eredeti angolkertek stíluselemeit a kínai kertekben látható motívumokkal ötvözték. Ezt megelőzőzen az európai arisztokraták otthonaiban elterjedtek a selyemtapétával és lakktáblákkal borított és vázákkal, figurákkal díszített kínai kabinetek. A távoli kelet lenyűgözte a kor emberét, és vágyakozásukat sokféleképpen igyekeztek a privát tereikben újraalkotni.
Ehhez hasonló kulturális értelmezésekkel foglalkozik Ulbert Ádám képzőművész is. Az Esterházy-kastély díszlépcsőházának barokk nyílásaiba készült műveit a távolkeleti Gongshi (供石) ihlette. Ezeknek a természetformálta, eredetileg meditációs célt szolgáló (a világegyetem mikrokozmoszát jelentő) mészköveknek a kínai kertkultúrában is meghatározó szerepük volt. Ezek a meditációs kövek születnek újjá Ulbert bronzszobraiban, melyeket falécekből készült posztamenseken és az absztrakció határain mozgó, légies festményeivel együtt prezentál, így a művek befogadója sokféleképpen értelmezheti azokat. A barokk nyílások közül kettőben a korabeli Kína mindennapjait ábrázoló, értékes selyemtapéta-táblák is beleszövődnek Ulbert képzeletbeli természetábrázolásba.