Horváth Gideon

Múzsák és metamorfózisok

Horváth Gideon öt transzgressziója

Az ókori mitológiában a “múzsák” személyesítették meg a művészeteket. Egyes absztrakt elnevezések, mint például a művészet, a történelem, a zene, a költészet a görög és latin nyelvekben nőnemű szavak, ennek is köszönhető, hogy nőként ábrázolták őket.

Horváth múzsái ezzel szemben egy folyamatban lévő társadalmi és ökológiai metamorfózis megszemélyesítői. Láthatatlan szélben ringatóznak, miközben elmosódnak a növények és állatok, a hímneműek és nőneműek között húzódó társadalmi és biológiai határok. Hibrid lényekként a faunokra és faunákra hasonlítanak.A barokk fülkék szobrai illatos méhviaszból készültek. A természetbe megálmodott múzsák lugasához bronzból is készülhetnek, ahogy ezt Euterpé ezen a metamorfózison már átesett figurája jól szemlélteti.

Euterpé a zene és a lírai költészet múzsája. A versek szavalását kettőssíp (aulos) hangja festette alá
Thália, a komédia és színház múzsája. A megfelelő maszkkal könnyű vidámnak lenni.

Képfelíratok:

Euterpé, Méhviaszból készült faun fallikus kettőssíppal, bronzötvény méhviaszmodellje 2024

Thália, Bronzötvény méhviaszmodellje, 2024

Uránia, Méhviaszból készült faun mennybolttal

Erató, Méhviaszból készült faun

Uránia a mennyei harmóniára utal. Ezzel szemben a tudás a földön uralkodó diszharmóniát jelképezi.
Erató, a szerelmi költészet múzsája Szavai éppoly gyengédek, mint ahogy kezében tartja Eros fegyverét, a nyilat. A kithara kíséretében énekli meg a hősök és istenek viharos szerelmi kapcsolatait