IGEN NEM IGEN NEM
A háború és béke fogalma csak látszólag éles ellentéte egymásnak: legtöbbször sokrétű, bonyolult helyzeteket írnak le. A Herbsgold Fesztivál „Háború és béke“ mottójában a rövid „ÉS“ szócska utal eme átmeneti állapotra. A „VAGY“ kötőszó a két kifejezés között teljes ellentétüket jelentené, de háborúnál és békénél erről szó sincs. Háború ÉS béke mindig mindkettőt jelentik: nyugalmat és vihart. Ez a párosítás megfelel a különböző nézőpontoknak is: az egyiknek egy bizonyos állapot viszonylagos békét jelent, a másik hidegháborúnak érzi. A „háborúk“-at, amelyek a magánéletben parázslanak és tombolnak, sokszor nem is érzékeljük, nemhogy megmagyarázni próbálnánk. S vannak olyan békeidőszakok, amelyeket csak a rákövetkező háborúkból visszatekintve érzékelünk annak.
Ez az ambivalencia, az is-is érzés motiválta a svájci művész, Marcus Geiger szobor-installációját, amelyet a 2018-as Herbsgold Fesztivál számára készített. A műalkotás szó szerint kétértelmű alkotása két részből áll: egy duplacsövű harckocsiból, amely az Esterházy-kastély előtt áll, és négy, ferdén álló asztalból, amelyeket a kastély belső udvarában állított fel a művész. Az installáció címét azok a szavak adják ki, amelyek egyesével olvashatók a négy asztal tetején: „IGEN NEM IGEN NEM“.
A duplacsövű páncélos, amelynek csövei egymással ellentétes irányba mutatnak, katonai szempontból persze vicces és értelmezhetetlen: minden előre irányuló lövés egyben lövés az ellenkező irányba is. De egy ilyen lövés tán amúgy is valóságosabban talál – barátot és ellenséget egyaránt.
A páncélost modellszerűnek szánta a művész, ez méretéből is kiderül: sokkal kisebb, mint egy igazi páncélos, és nem fémből, hanem lakkozott fából készült. Vidám piros színe és ahogyan a sárga talapzaton áll, inkább játszótér képzetét kelti bennünk. A belső udvaron álló asztalok tárgyalóasztalokra emlékeztetnek. A ferde asztallapok azonban gyanússá teszik az egészet. Ki és miért van előnyben és hátrányban ezeknél az asztaloknál a különböző magasságokban ülve? Az asztalok harsány színei ráadásul még csábítóvá is teszik őket.
370 évvel ezelőtt a tárgyalóasztalok még újdonságnak számítottak: az 1648-as vesztfáliai békét megelőző tárgyalások voltak az első olyan diplomáciai egyeztetések, amelyek egy háborút, a harmincéveset, ténylegesen le tudtak zárni.
Hogy mely háborút ÉS békét kell a kastély belső udvarában ma megtárgyalni, azt a fesztivál közönsége döntheti el. Ami biztos: a tárgyaló felek sosem indulnak egyenlő feltételekkel.
Geiger szabadtéri installációjához egy kiállítás társul az újonnan alapított Kunstverein Eisenstadtban. Az egyesület szándéka, hogy megteremtse Burgenland tartomány nemzetközi kitekintésű, kortárs képzőművészeti kísérleti műhelyét. Az egyesület a Haydngasse 1-ben található régi kolostorépületben működik.
A nyitó kiállításnak Marcus Geiger az Einbau Kunstverein címet adta. A tárlat egyrészt kapcsolatot teremt a művész fesztivál-installációjával, ugyanakkor játszadozás a belső terekkel és a fényekkel.
Kurátor: Vitus Weh
Marcus Geiger képzőművész 1957-ben született a svájci Muriban. 1978 óta Bécsben él, ahol látványtervezést tanult. Legszívesebben színekkel, filccel, frottírral, fával és szövettel dolgozik.
Marcus Geiger olyan projektekkel lett nemzetközileg is ismert, amelyek urbánus és institucionális terek percepcióját változtatták meg azáltal, hogy elűzött, elnyomott vagy figyelmen kívül hagyott összefüggéseket és szabályosságokat tártak fel. Ilyen projekttel vett részt a ljubljanai Manifesta 3 biennálén (Rosa Platz), a bécsi Szecesszió épületében (fekete kucsma az aranyszínű kupolán, vörös külső homlokzat évekkel később), a Brauerei Liesing szocális lakások építésénél (SOZIAL RADIKAL MINIMAL KAPITAL) és a 6. Berlini biennálé. Műveit többek között a bécsi 21er Haus, a Kunsthaus Zürich, a Kunstverein München, a Kunstmuseum St. Gallen, a bécsi Bawag és a Generali Foundation mutatták be. Ismert és folyamatos projektje a Projekt 2 für Erste Campus: a bécsi Wiedner Gürtel 2-10 épületeinek homlokzatát az euró bankjegyek színeivel díszíti.