Prelűdök lenvászonra – a zene filmes megközelítése
A klasszikus zenei koncerteknek általában egy egyértelmű zenei kánont tematizálnak, például a barokk zenét, a Bécsi klasszikát, vagy a romantikát, és ezért jellemzően „klasszikus“ is formában zajlanak. A közönség jellemzően már benne van a korban és elegánsan öltözött, az ülőhelyek számozottak, s miután a hallgatóság elfoglalja a helyét, többnyire a programfüzetet lapozgatja. Először a zenekar érkezik meg a színpadra, majd követi a karmester, akiket megtapsolnak, elcsendesül a hallgatóság és megszólal a zene.
Ezeknek a bejáratott szokásoknak és formáknak van értelme és van egy bizonyos bája is. Különösen érvényes ez egy olyan ünnepélyes térre, mint amilyen az Esterházy-kastély Haydn Terme. Az idei HERBSTGOLD Fesztiválon rendhagyó módon az egyes koncertek előtt rövid videófilmek formájában Tobis Hermeling erre az alkalomra „komponált“ vizuális prelűdjeivel kísérletezik. Jó lenne, ha a kisfilmek a zenei prelúdiumhoz, egy szabadon improvizált előjátékhoz hasonló felütésszerű hatást váltanának ki a közönségből.
A kisfilmeket a színpad feletti két lenvászonra vetítik, formálisan a Haydn terem mennyezetén végighúzódó barokk ciklikus képi világ folytatásai, míg tartalmuk inkább ellentmond az ott ábrázolt Ámor és Psyché szerelmi történetnek. Tobias Hermeling korábban már sikeresen kombinálta a zenei és képi világot például Mozart (In Search of Mozart, 2006), illetve Beethoven (Johannespassion, 2007) esetében, most a HERBSTGOLD Fesztiválon Beethoven és Haydn kapcsolatát boncolgatja. Azt a kapcsolatot, amelyről tudjuk, hogy kevésbé az egymás iránti szeretet, inkább az egymással való rivalizálás és feszültségek sorozata jellemezték.
Hermeling két szereplőjének nyomába ered: „Beethovenhez és Haydnhoz kapcsolódó videómunkáim kisebb utazások, ahol a két komponista képekben, mozdulatokban, képi elemek és szövegek egymásra rakódásában megnyilvánuló asszociációkon keresztül találkozik egymással. Elsősorban a képi világ olyan térbeli megalkotása érdekel, amelyek más perspektívákból világítanak rá Beethovenre és Haydnra.“
Hermeling kisfilmjei maximum 2-3 perc hosszúságúak és többször felváltva vetítik őket, úgynevezett Split-Screen eljárással, azaz egyszer az egyik egyszer pedig a másik lenvászonra.