A botladozás poétikája

Az Esterházy Művészeti Díj Magyarország egyik legmeghatározóbb független, kortárs képzőművészeti díja. 2009 óta kétévente adják át fiatal magyar művészek számára. A pályázaton festészettel és festészettel határos technikákkal lehet indulni. Az ötödik, jubileumi díjátadót 2017-ben a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban rendezték meg.

A botladozás poétikája című kiállítás a 2017-es díjazottak kimondottan az Esterházy- kastély Fehér-termébe készült helyspecifikus alkotásait mutatja be.

EZER Ákos képei az ember sikertelenségével, esetlenségével, esendőségével foglalkoznak. Művei a „keresés“ mozdulatában keletkeznek. Először absztrakt festői elemek, színes sávok, felületek, foltok készülnek. Ez az „alap“ szolgál a művész számára színpadként, amelyen alakjai útnak indulnak vagy munkába kezdenek (fa-, gombagyűjtés). Aztán megbotlanak saját magukban, másokban vagy a saját magukkal cipelt tárgyakban.

KERESZTES Zsófia burjánzó szobrokat alkot, amelyek szürreális módon kötik össze a realizmust és a fikciót. Tárgyai egy régi törzsi hit rituális eszközeiként ugyanúgy interpretálhatók, mint jelenlegi virtuális világunk avatárjaiként és maszkjaiként. A tárgyak feladata, hogy megnyissanak minket egy másik szellemi állapotnak. Az organikus, tétovázó alakok saját magukat falják fel és győzik le, felélik saját történetüket és személyiségüket. A végtelen alagút, amin a ma információ-folyama átzúdul, saját emésztőszervükké válik.

NAGY Imre törékeny, finom szobrokat készít, amelyek mondatokként, költeményekként funkcionálnak, s amelyeket ideiglenesen rak össze hétköznapi dolgokból – így mutatva be szociális és munkahelyi életünk egyre erősödő átmenetiségét. Ugyanakkor a művek elveszettségéből és materiális roskatagságából autonóm erő, sugárzó tarkaság és különleges aura áradnak, s ezek bátorságra ösztönöznek.